Jelentése:
Ügyesség, fürgeség, gyorsaság

 

Kialakulása:

A lovas díjugratás sport mintája nyomán alakult ki Angliában, kitalálója Peter Meanwell volt, első funkciója a kutya kiállítások szünetében a látogatók szórakoztatása volt. Nyolcas alakú pályán egyforma akadályok gyors teljeítése volt a feladat. Később John Gilbert a mai pálya akadályait és Peter Lewis a pozitív megerősítésren alapuló kiképzés módszerét alkotta meg.

A sport lényege:

A pályán az akadályok tetszőleges sorrendben követik egymást, amely ugró és ún. "zónás" akadályokból, karikából, távolugró és kúszó akadályokból tevődik össze. A futam során az akadályokat a versenyző párosnak az éppen aktuális megfelelő sorrendben, hibátlanul és a lehető leggyorsabban kell teljesítenie. Hiba, ha az akadály lécét a kutya leveri, ha a zónába legalább egy lábbal nem lép bele, ha a soron következő akadály mellett elhalad, ha a megállapított szintidőt a páros átlépi. A pálya tévesztés, ha az akadály teljesítése harmadszorra sem sikerül, a pályarombolás, a kutya bántalmazása, a bíróval szembeni tiszteletlenség a versenyből való kizárást vonja maga után.

A pályát a gazdik a kutya nélkül bejárják, eközben megtervezik a teljesítés mikéntjét. A kutya csak a futam során szembesül az adott teljesítendő pályával, tehát a siker nagyban függ a gazda ügyességén éppúgy, mint a páros összeszokottságán, a meglévő, vagy még hiányzó rutinon is.

A sport ma már nagyon népszerű, minden kutyafajta és a keverékek számára is nyitott. Minden érdeklődő megtalálhatja benne a saját és a kedvence adottságaihoz mérten a számára a szórakoztató de egyben komoly kihívást vagy csak a remek kikapcsolódást. Célkitűzéseink közé tartozik az agility népszerűsítése és szerepének növelése a terápiás munkában és az oktatásban, hiszen elmondható, hogy a benne rejlő, a fejlesztő és oktató munka során hasznosítható lehetőségek száma végtelen.